Az Európai Unió költségvetése és forrásai
Az Európai Unió általában egy hét éves ciklusra fekteti le a hosszútávú költségvetését, a többéves pénzügyi keretet (Multiannual Financial Framework – MFF). Ennek kitárgyalása során meghatározásra kerül, hogy mekkora lesz a teljes keretösszeg, az milyen bevételi forrásokból áll össze, illetve milyen szakpolitikákhoz és prioritásokhoz mekkora összeget rendelnek.
A költségvetést a három intézmény, az Európai Unió Tanácsa, az Európai Bizottság és az Európai Parlament együttesen határozza meg. Míg a Bizottság teszi az elsődleges javaslatot, addig a tagállamok a Tanács keretében nemzeti álláspontjaik mentén formázzák a javaslatokat, amellyel kapcsolatban aztán az Európai Parlament is állást foglal. Csak akkor kerül elfogadásra a költségvetés, ha egyetértés van a tagállamok és az Európai Parlament között
A jelenlegi, 2021 és 2027 közötti MFF kitárgyalása során az eddigiektől eltérő nehézségekkel kellett szembenéznie a tárgyalópartnereknek: a COVID járvány komoly gazdasági károkat okozott a tagállamok számára, amelyek uniós szintű válasz-intézkedéseket és támogatást is igényeltek. Ez ennek jegyében elfogadott költségvetési csomag így egy eddig sosem alkalmazott elemmel – egy helyreállítási eszközzel is bővült, és ezek mentén a következőket foglalta magában:
- 1 074,3 milliárd euró összegű többéves pénzügyi keret (MFF)
- 750 milliárd euró összegű rendkívüli helyreállítási eszköz, Next Generation EU (NGEU)
A tárgyalások eredményeként az Európai Bizottság felhatalmazást kapott arra, hogy 750 milliárd euró összegű hitelt vegyen fel a tőkepiacokon az Unió nevében a Next Generation EU program finanszírozására. Utóbbi célja, hogy újraindítsa az európai gazdaságot, valamint támogassa a zöld és a digitális átállást, ezáltal reziliensebbé téve Európát, aki így jobban meg tudjon felelni a jövőbeli kihívásoknak. A Next Generation EU teljes összegének közel 90%-a, 672,5 milliárd euró a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (RRF) révén kerül felhasználásra. Ennek keretében 2021. és 2022. során a tagállamok nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveket nyújtottak be, amelyekben 2026-ig bezárólag meghatározták reform- és beruházási programjaikat, ezek mentén pedig fokozatosan részesülnek az RRF forrásokból terveik megvalósítása érdekében.
Az MFF keretében az új és régi – megerősített – prioritások finanszírozása közötti egyensúly beazonosítása jelenti a legnagyobb kihívást a tárgyalások során. A jelenlegi ciklusban továbbra is jelentős finanszírozásban részesülnek a régi prioritások – így a kohéziós politika és a közös agrárpolitika -, miközben e szakpolitikák korszerűsítésére is sor kerül annak érdekében, hogy azok a lehető leghatékonyabban tudjanak hozzájárulni Európa gazdasági helyreállításához és az EU zöld és digitális célkitűzéseinek a megvalósításához.
Az új prioritásokhoz rendelt források összege az előző cikluséhoz képest növekedett. Ez annak is köszönhető, hogy a digitalizáció és zöldítés, az ehhez kapcsolódó új, innovatív megoldások beazonosítása az elmúlt években az uniós napirend legelejére került.
Új prioritásokhoz rendelt alapok és azok finanszírozása 2021-2027 között (MRD EUR)
Forrás: Európai Bizottság
Az uniós kereten belül kétfajta finanszírozási formát kell megkülönböztetni: a megosztott irányítású és a közvetlen kezelésű uniós alapokat. A megosztott irányítású alapok – így a közös agrárpolitikát és kohéziós politikát finanszírozó eszközök – esetében előre meghatározásra kerül, hogy melyik tagállam mekkora összegben részesül a hétéves ciklus során. Ezt követően a tagállam maga rendelkezik a források kiírásáról, ő bírálja el a beérkező pályázati kérelmeket is, az úgynevezett operatív programok keretrendszerén belül. Természetesen a tagállamok ezen források vonatkozásában is részletes elszámolással tartoznak az Európai Bizottság irányába, nagyobb mozgástérrel rendelkeznek azonban a pályázati forrásokat nemzeti fejlesztési igényekhez alakítását illetően. Ezek a megosztott irányítású források a jelenlegi uniós költségvetés majd kétharmadát, 750 Mrd eurót tesznek ki.
Ezzel szemben a közvetlen kezelésű uniós források az egyes uniós szakpolitikákat lefedő olyan alapokból állnak össze, amelyeket az Európai Bizottság központilag kezel. Ez azt jelenti, hogy a Bizottság írja ki a pályázati felhívásokat és gondoskodik a pályázatok elbírálásáról, valamint azok végrehajtásának monitoringozásáról is. A költségvetési tárgyalások során meghatározásra kerül, hogy az egyes szakpolitikák – új prioritások – és az ehhez rendelt alapok mekkora összeg felett diszponálnak, és hogy ezekhez milyen prioritásokat rendelnek. Azt azonban nem rögzítik, hogy az egyes tagállamok ezekből milyen arányban részesülnek majd, illetve, hogy konkrétan milyen pályázatokat írnak ki ezekre az összegekre az azt követő hét évben.
A 2028–2034-es uniós költségvetési tervezet és a közvetlen források felértékelődése
Az Európai Bizottság által bemutatott 2028–2034-es többéves pénzügyi keret (MFF) tervezete az Európai Unió történetének legnagyobb költségvetését vetíti előre. A közel 2 billió eurós keret nem csupán méretében jelent előrelépést a jelenlegi, 2021–2027-es költségvetési időszakhoz képest, hanem az uniós források szerkezetében is jelentős változásokat hoz.
A tervezet egyik legfontosabb jellemzője, hogy az Európai Bizottság a korábbinál nagyobb hangsúlyt kíván helyezni a közvetlen irányítású uniós programokra és az uniós szintű stratégiai beruházásokra. Míg a korábbi évtizedekben az uniós költségvetés döntő részét a tagállamokkal közösen kezelt kohéziós és agrárforrások tették ki, úgy a következő időszakban mindez megfordul, és a közvetlen uniós források kerülnek többségbe a költségvetésen belül. Így a források többségére – egyes számítások szerint 56%-ára – 2028-tól már Brüsszelben közvetlenül kell pályázni. Magyarország számára ez különösen fontos fejlemény. A közvetlen uniós programokból való részesedésünk jelenleg jelentősen elmarad hazánk népességi és gazdasági súlyától, miközben a következő költségvetési időszakban ezeknek a programoknak a jelentősége tovább növekszik. Ez azt jelenti, hogy a magyar vállalkozások, állami szervezetek, önkormányzatok, egyetemek, kutatóintézetek és civil szervezetek számára a közvetlen brüsszeli források elérése egyre inkább versenyképességi kérdéssé válik.
Az MFOI éppen ezért stratégiai jelentőségű feladatot lát el. Társaságunk célja, hogy segítse a magyar pályázókat a közvetlen uniós programokban való sikeres részvételben, támogassa a nemzetközi partnerségek kialakítását, valamint hozzájáruljon ahhoz, hogy Magyarország a jövőben a jelenleginél nagyobb arányban részesüljön az Európai Unió közvetlen forrásaiból. A 2028–2034-es költségvetési tervezet alapján ez a feladat minden korábbinál fontosabbá válik!
Uniós szakpolitikai prioritások
Az Európai Unió prioritásai minden ciklusban alakulnak, alkalmazkodnak a jelenleg a közösséget érintő kihívásokhoz és lehetőségekhez.
Ennek fényében a jelenlegi uniós ciklusban az alábbi célokra fókuszálnak az uniós intézmények és tagállamok:
- Az Európai Unió versenyképességének megerősítése (fejlesztéspolitika, digitalizáció, energia, oktatás, innováció stb.)
- A klímaváltozás elleni küzdelem és zöldítés
- Az Európai Unió ellenállóbbá tétele (egészségügyi, biztonsági és védelempolitikai szempontokból)
- Az Európai Unió, mint globális szereplő megerősítése
Ezekből fakadóan a 2021-2027-es MFF alábbi szakterületekre helyez kiemelt hangsúlyt finanszírozás tekintetében is:
Európa digitális jövője
Az Európai Unió egyik kiemelt stratégiai célja a gazdaság és a társadalom digitális átalakulásának felgyorsítása. Ezt a Digitális Évtized 2030 szakpolitikai program foglalja keretbe, amely konkrét célokat határoz meg a digitális készségek fejlesztése, a digitális infrastruktúrák kiépítése, a vállalkozások digitális transzformációja és a közszolgáltatások digitalizációja területén.
A célok megvalósítását több közvetlen uniós finanszírozási program támogatja. A Horizont Európa Program (Horizon Europe) elsősorban az új technológiák kutatására, fejlesztésére és demonstrációjára fókuszál, míg a Digitális Európa Program (Digital Europe Programme – DEP) a már rendelkezésre álló digitális megoldások széles körű bevezetését, elterjesztését és gyakorlati alkalmazását támogatja. A két program így egymást kiegészítve járul hozzá az európai digitális célok megvalósításához: a Horizont Európa az innováció létrehozását, a Digitális Európa Program pedig annak üzleti, közigazgatási és társadalmi alkalmazását, valamint széles körű elterjesztését segíti elő.
A Digitális Európa Program kiemelt területei közé tartozik a mesterséges intelligencia, a nagy teljesítményű számítástechnika (HPC), a kiberbiztonság, a fejlett digitális készségek fejlesztése, a felhő- és adatinfrastruktúrák, valamint a digitális technológiák gazdasági és társadalmi alkalmazásának ösztönzése. A program célja, hogy erősítse Európa digitális versenyképességét, felgyorsítsa a digitális átállást, és támogassa a vállalkozásokat, a kutatási és oktatási intézményeket, valamint a közszféra szereplőit a korszerű digitális technológiák sikeres bevezetésében.
Éghajlat-politika és zöld átállás
Az Európai Unió klímapolitikájának jogi keretét az európai klímarendelet adja: az EU célja, hogy 2050-re klímasemlegessé váljon, 2030-ra pedig legalább 55%-kal csökkentse a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátását az 1990-es szinthez képest. A klímarendelet 2026-os módosítása már a 2040-es köztes célt is rögzíti: az EU-nak 2040-re 90%-os nettó kibocsátáscsökkentést kell elérnie.
A zöld átállás társadalmi hatásainak enyhítésére az EU 2026 és 2032 között Szociális Klímaalapot működtet, amely 86,7 milliárd euró forrást mozgósít a sérülékeny háztartások, mikrovállalkozások és közlekedési felhasználók támogatására, különösen az energia- és közlekedési szegénység mérséklése érdekében.
A zöld átállás nemcsak az energia- és iparpolitikát érinti, hanem a természetvédelmet és a földhasználatot is. Az uniós természet-helyreállítási rendelet 2024. augusztus 18-án lépett hatályba; célja, hogy jogilag kötelező uniós keretet adjon a leromlott ökoszisztémák helyreállítására, a biodiverzitás védelmére és az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képesség erősítésére.
Az uniós zöld politika fő területei jelenleg:
- kibocsátáscsökkentés és kibocsátáskereskedelem
- megújuló energia, energiahatékonyság és megfizethető energia
- ipari dekarbonizáció és tiszta technológiák
- közlekedés és épületállomány zöldítése
- karbonvám-mechanizmus és a karbonkibocsátás-áthelyezés megelőzése
- természet-helyreállítás, földhasználat és erdőgazdálkodás
- a zöld átállás társadalmi kompenzációja és igazságos finanszírozása.
A többéves pénzügyi keret és a NextGenerationEU forrásainak jelentős részét továbbra is éghajlat-politikai célokra kell fordítani, miközben az újabb uniós kezdeményezések már egyszerre kezelik a klímasemlegesség, az ipari versenyképesség, az energiabiztonság és a társadalmi igazságosság szempontjait.
Az EU egészségügyi politikája
Az Európai Unió az egészségüggyel kapcsolatos célkitűzéseit egy dedikált népegészségügyi alapon, „Az EU az egészségért” (EU4Health) programon keresztül valósítja meg, illetve más programok, például a Horizon Europe alfejezetei is kínálnak fejlesztési forrásokat.
A Covid-járvány jelentős változásokat hozott az EU egészségügyi politikájában. A cél nem csak a közös szakpolitikai intézkedések és a harmonizáció volt, de új forrásokat is dedikáltak az egészségügyi célokhoz. A félidős költségvetési revízió során azonban a források jelentős részét átcsoportosították a változó prioritások miatt: az EU4H 5,3 milliárd euróról 4,4 milliárd euróra csökkent az egész ciklusra vonatkozóan, míg a Horizon Europe egészségügyi témájú felhívásai 1,76 milliárd euróról 1,42 milliárd euróra csökkentek 2026-2027-ben.
Az egészségügyön belül kiemelt fontosságú a tagállamok együttműködésére építő, EU4Health programból finanszírozott Közös Fellépések (Joint Action). Ezek olyan tagállami összefogásra épülő projektek, amelyek a tagállamok közötti szorosabb együttműködést segítik elő. Ezáltal nagyban hozzájárulnak az ellátórendszerek fejlesztéséhez, az uniós népegészségügy javításához, valamint ahhoz, hogy az EU felkészültebbé váljon a jövőbeli egészségügyi válsághelyzetek kezelésére.
Biztonság és védelem
A migrációs válság 2015-ös kibontakozása óta komoly uniós szakpolitikai és finanszírozási kihívást jelent, tekintettel arra is, hogy a megelőző, 2014-2020-as MFF elfogadásakor még nem számoltak a több millió menedékkérő okozta Európára háruló migrációs nyomással. Ennek okán – míg a közös uniós migrációspolitika reformja folyamatban van – a migráció és határigazgatás területére irányuló támogatást szintén jelentősen megerősítette az EU, többek között abból a célból, hogy finanszírozást nyújtson 2027-ig az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség rendelkezésére álló határőri állomány 10 000 főre való növeléséhez. A biztonság és védelem területén pedig létrejött az új Európai Védelmi Alap az uniós védelmi technológiai és ipari bázis versenyképességének, hatékonyságának és innovációs képességének a megerősítése céljából.
Fenntartható mezőgazdaság és élelmiszerrendszer
A mezőgazdasági ágazat fontos szerepet játszik az Európai Unió zöld és szociális célkitűzéseinek megvalósításában. Amellett, hogy jólétet és munkahelyet teremt, az ágazat kulcsfontosságú a fenntartható gazdaság és a vidéki régiók fejlődése szempontjából. Támogatások széles skálája áll rendelkezésre a mezőgazdasági tevékenységek versenyképességének javítására, a termelékenység és a hatékonyság növelésére, a fenntartható mezőgazdaság előmozdítására és a vidékfejlesztés támogatására. Az alapvető cél a biodiverzitás csökkenésének megállítása és visszafordítása, fenntartható élelmiszerrendszerek kialakítása, valamint a természeti erőforrásokkal való jobb gazdálkodás.
Kulturális és kreatív ágazat
Az Európai Unió legutóbbi felmérései alapján a kulturális és kreatív ágazat körülbelül 8 millió főt foglalkoztat, és több mint 520 milliárd euróval járul hozzá az EU gazdaságához. Az ágazat sokszínűségéből adódóan a foglalkoztatás aránya jóval magasabb, mint néhány hagyományos iparágban. Ezek a számok jól mutatják, hogy a szektor jelentős gazdasági hozzájárulást nyújt az EU-ban, társadalmilag egy fontos tényező, kiemelkedő szerepe van a munkahelyteremtésben és a versenyképesség növelésében.
Több közvetlen EU-s forrás is rendelkezésre áll az ágazat támogatására, azonban a fő finanszírozási lehetőség, amely kifejezetten a kulturális és kreatív szektornak szól, az a Kreatív Európa Program. A 2021-2027 közötti pénzügyi időszak rendelkezésre álló forrása 2,44 milliárd euró. A program támogatást nyújt többek között európai filmek létrehozásához, terjesztéséhez és promóciójához, a kulturális és kreatív iparágak fejlesztéséhez, határokon átnyúló együttműködési projektekhez, valamint a művészek és kulturális szakemberek mobilitásához.
A program három alappillérre épül:
- A KULTÚRA ág a kulturális és kreatív szektorokat foglalja magában. Támogatja a határokon átnyúló együttműködési projekteket, szakmai hálózatokat és az alkotók nemzetközi mobilitását. Kiemelt figyelmet fordít az irodalmi fordításokra, a zenei szektorra, a könyvkiadásra, az építészetre és a kulturális örökség védelmére, megőrizve Európa nyelvi és kulturális sokszínűségét.
- A MEDIA ág az audiovizuális iparágat öleli fel. Célja az európai alkotások nemzetközi versenyképességének és terjesztésének növelése. Finanszírozást biztosít filmek, sorozatok és videojátékok fejlesztéséhez, mozi- és fesztiválhálózatok támogatásához, valamint a digitális átálláshoz és a közönségkapcsolatok erősítéséhez.
- A SZEKTORKÖZI ág pedig a kulturális és kreatív szektorok közötti tevékenységeket fedi le. Az ágazatok közötti innovatív, közös projekteket koordinálja, segítve a digitális és zöld átállást. Emellett támogatja a szakpolitikai együttműködést, a szabad és sokszínű médiakörnyezetet, a minőségi újságírást, valamint a médiaműveltséget.
Kohéziós politika
Az Európai Unió kohéziós politikájának elsődleges célja a régiók és települések közötti fejlettségbeli különbségek mérséklése. Ez az EU legnagyobb beruházási politikája: a 2021–2027-es programozási időszakban közel 392 milliárd euró áll rendelkezésre a régiók versenyképességének javítására, a fenntartható fejlődés elősegítésére és az életminőség növelésére. A politika egyszerre szolgálja a gazdasági felzárkózást, a zöld és digitális átállást, valamint az Európai Unió hosszú távú versenyképességének erősítését.
A kohéziós politika végrehajtásának legfontosabb pénzügyi eszközei az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), a Kohéziós Alap, az Európai Szociális Alap Plusz (ESZA+) és az Igazságos Átmenet Alap.
A jelenlegi uniós területfejlesztési szemlélet középpontjában az integrált területi fejlesztés áll, éppen ezért az Európai Bizottság egyre nagyobb hangsúlyt helyez a funkcionális várostérségek (Functional Urban Areas – FUAs), a város–vidék kapcsolatok, a policentrikus térszerkezetek és a térségi együttműködések fejlesztésére. A cél nem csupán az egyes települések versenyképességének javítása, hanem olyan funkcionális térségek kialakítása, amelyek képesek közösen reagálni a demográfiai változások, a gazdasági szerkezetváltás, az energiaátmenet és az éghajlatváltozás kihívásaira.
A 2025-ös új Európai Városfejlesztési Menetrendben (EU Agenda for Cities) megfogalmazott városfejlesztési politika kiemelt témái közé tartozik a megfizethető lakhatás, a klímaadaptáció, az energiahatékonyság, a fenntartható közlekedés, a digitális átállás, az okosváros-megoldások, a körforgásos gazdaság, valamint a közszolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés biztosítása. Az Európai Unió emellett külön figyelmet fordít a strukturális kihívásokkal küzdő, illetve a zöld átállás által érintett térségek támogatására az Igazságos Átmenet Alap (Just Transition Fund) és más célzott finanszírozási eszközök révén.
A következő, 2028 utáni uniós költségvetési időszak előkészítése során a területfejlesztési politika várhatóan még erősebben épít majd területileg integrált fejlesztésekre és a funkcionális várostérségekre, miközben hozzájárul az európai gazdaság stratégiai autonómiájának, fenntarthatóságának és globális versenyképességének erősítéséhez.