Mélytudomány, kockázati tőke és klaszterek a Globális Innovációs Index 2026 tükrében

A Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) 2026. szeptember 29-én tette közzé a Globális Innovációs Index (Global Innovation Index, GII) idei kiadását, amely közel 140 gazdaság innovációs teljesítményét 79 mutató alapján rangsorolja. Az élmezőny első ránézésre az európai kontinens sikertörténetét mutatja: Svájc ismét az első, Svédország a második helyen végzett, a legjobb tíz között pedig az Egyesült Királyság, Hollandia, Finnország és Dánia is helyet kapott, miközben Kína a 10., Németország a 11., Franciaország pedig a 13. helyre került. A jelentés mélyebb rétegei – a mélytudományi startupokról szóló idei fókuszfejezet, a kockázatitőke-piac és a vállalati kutatás-fejlesztés (K+F) trendjei, valamint az innovációs klaszterek rangsora – azonban jóval árnyaltabb képet rajzolnak. A jelen elemzés azt vizsgálja, mit árul el a GII 2026 az európai innováció szerkezeti gyengeségeiről, hogyan kapcsolódnak ezek az Európai Bizottság versenyképességi napirendjéhez, továbbá mennyire alkalmas maga a rangsor az Unió teljesítményének megítélésére.

Mélytudomány: ahol a kutatásból (nem) lesz vállalat

A GII 2026 fókuszában a mélytudományi (deep science) startupok állnak: a jelentés több mint harmincezer, a félvezetők, a robotika, a kvantumtechnológia, az élettudományok, az űripar és a fejlett anyagok területén működő vállalkozást vizsgált, amelyek együttes értéke 7,6 billió dollár, 23%-kal több, mint 2024-ben. Az Egyesült Államokban 12 752, Kínában 3466, az Egyesült Királyságban 2133 ilyen vállalkozás működik – uniós tagállam tehát nincs az első háromban. A jelentés szerint a mélytudományi vállalkozások jellemzően két ponton kerülnek forráshiányba: először akkor, amikor egy laboratóriumi kutatási eredményből működőképes prototípust kell létrehozni, másodszor pedig akkor, amikor a már bizonyítottan működő technológiát ipari méretben kellene gyártani és piacra vinni. Utóbbi jellemzően a B- és C-körös befektetések időszakára esik, vagyis arra a fázisra, amikor a vállalkozás már túljutott az első, néhány millió eurós tőkebevonáson, de a további növekedéshez több tízmillió eurós forrásra lenne szüksége.

Ez a probléma Európában régóta ismert, a friss adatok azonban jól mutatják, mekkora a lemaradás. A Global Deep Tech Report 2026 szerint a világ mélytechnológiai startupjainak 45%-a európai a globális finanszírozásból azonban mindössze 17% jut ide. Ráadásul az első jelentősebb kockázatitőke-befektetést elnyerő európai vállalkozásoknak csupán 10%-a jut el a következő, már nagyobb összegű finanszírozási körig, míg Észak-Amerikában ez az arány 24%. A Draghi-jelentés 2024-ben már rámutatott arra, hogy az európai innováció gyenge pontja nem az ötletek születése, hanem azok felskálázása – a sikeres európai vállalkozások jelentős része a növekedési tőkéért az Egyesült Államokba költözik.

Az Unió válasza a Megtakarítási és Befektetési Unió, valamint a Scaleup Europe Alap, amelynek első befektetéseiről Ursula von der Leyen a 2026-os, az Unió helyzetéről szóló beszédében is beszámolt. A kérdés azonban a lépték: egy közösen finanszírozott alap önmagában nem pótolja az európai tőkepiacok széttagoltságát és azt, hogy az európai megtakarítások – elsősorban a nyugdíjpénztári vagyon – csak kis részben áramlanak kockázati tőkébe. A CEPS elemzése szerint az uniós nyugdíjpénztárak mintegy 4 billió eurós vagyonuknak évente kevesebb mint egy tízezredét fektetik kockázati tőkébe, és az Egyesült Államokban nagyjából hússzor annyi kockázati tőke áll rendelkezésre, mint az EU-ban. Amíg ez nem változik, a GII által azonosított finanszírozási rés – vagyis a már működő technológiák piacra viteléhez és a vállalkozások növekedéséhez szükséges nagyobb összegű tőke hiánya – Európában tartósan szélesebb marad, mint versenytársainál.

Mesterséges intelligencia: koncentrálódó tőke, szabályozó Európa

A növekedés azonban rendkívül koncentrált: a GII szerint a világszerte befektetett kockázati tőke 53%-a mesterséges intelligenciával (MI) foglalkozó vállalkozásokhoz került, 2026 első felében pedig már 77%-a, miközben a befektetések száma – vagyis azoknak az eseteknek a száma, amikor egy befektető tőkét juttat egy vállalkozásnak – negyedik éve csökken. Egyre több pénz jut tehát egyre kevesebb vállalkozásnak. Az OECD adatai – eltérő módszertannal – hasonló képet mutatnak: 2025-ben a globális kockázati tőke 61%-át MI-vállalatok kapták, szemben a 2022-es 30%-kal.

Európa szempontjából ez kettős kockázatot jelent. Egyrészt a tőke néhány rendkívül nagy összegű befektetésbe, jellemzően amerikai alapmodell-fejlesztőkbe koncentrálódik, így az európai startupok, amelyek jellemzően jóval kisebb összegű befektetésekhez jutnak, egyre inkább lemaradnak amerikai versenytársaiktól – még akkor is, ha az Európába érkező tőke összege nem csökken. Másrészt a csökkenő befektetési szám azt jelzi, hogy az MI-n kívüli területek – köztük éppen azok a mélytudományi ágazatok, amelyekben Európa erős – nehezebben jutnak forráshoz. Az Unió eközben a szabályozásban jár az élen: a mesterséges intelligenciáról szóló rendelet a világ első átfogó MI-szabályozása, ugyanakkor a 2025 novemberében előterjesztett digitális omnibuszcsomag a magas kockázatú rendszerekre vonatkozó szabályok alkalmazásának elhalasztását is javasolta. Mindez azt mutatja, hogy a Bizottság maga is érzékeli a megfelelési terhek versenyképességi költségét.

A kérdés tehát az, hogy a szabályozás megbízhatósági előnyt vagy versenyhátrányt jelent-e. A reálisabb európai stratégia talán nem az alapmodellek versenyének megnyerése, hanem az, amit von der Leyen az MI „képernyőről a reálgazdaságba” viteleként fogalmazott meg: az ipari, egészségügyi és mezőgazdasági alkalmazások, ahol Európa adatvagyona és ipari bázisa valódi előnyt jelenthet. A Bizottság novemberre ígért ágazati MI-kezdeményezése ennek első próbája lesz.

Klaszterek: sok közepes központ, kevés megaközpont

A WIPO 2026. szeptember 8-án közzétett klaszterrangsora szerint a világ legnagyobb innovációs klasztere Shenzhen–Hongkong–Kanton, amelyet Tokió–Jokohama, San José–San Francisco, Peking és Szöul követ. A legnagyobb 100 klaszterből 25 kínai és 20 amerikai, Németország hét klaszterrel a harmadik. Az első 15 között London (8.) és Párizs (11.) az egyetlen európai, München a 28., Stockholm a 30. helyen áll. Európa összesen mintegy 30 klaszterrel van jelen a legjobb százban, vagyis a kontinens innovációs földrajza sokközpontú, de hiányoznak belőle a globális léptékű megaközpontok.

Figyelemre méltó az is, hogy az innovációs intenzitás – vagyis a népességhez viszonyított innovációs aktivitás – alapján a legjobb öt között szereplő két európai klaszter, Cambridge és Oxford, az Unión kívül, az Egyesült Királyságban található. A sokközpontúság a kohézió szempontjából érték, a versenyképesség szempontjából azonban azt is jelenti, hogy a tehetség, a tőke és a vállalatok 27 eltérő jogi és piaci környezetben szóródnak szét. Az „Egy Európa, egy piac” ütemterv és a vállalkozások számára egységes uniós keretet kínáló „28. rezsim” éppen ezt a széttagoltságot célozza – sikerük azon múlik, hogy a tagállamok valóban lemondanak-e a nemzeti eltérések egy részéről.

Jó ágazatokban kutat-e Európa?

A GII szerint a globális K+F-ráfordítás 2025-ben reálértéken 3,3%-kal nőtt, 2026-ban pedig 3,6%-os bővüléssel 3,4 billió dollárt érhet el. A vállalati K+F rekordütemben, 5,8%-kal, 1,5 billió dollárra nőtt – a növekedést elsősorban a szoftver-, az MI- és a védelmi vállalatok hajtották. Európa ehhez képest két okból is lemaradásban van. Az Eurostat adatai szerint az EU 2024-ben 403,1 milliárd eurót fordított K+F-re, ez azonban a GDP 2,2%-a, vagyis a 3%-os uniós cél továbbra is távoli, csak hat tagállam éri el vagy haladja meg.

A másik probléma a szerkezet. Az EU ipari K+F beruházási eredménytáblája szerint az uniós székhelyű vállalatok K+F-ráfordítása 2024-ben 2,9%-kal nőtt, szemben az amerikai vállalatok 7,8%-ával. Az EU legnagyobb K+F-befektető ágazata továbbra is az autóipar (87 milliárd euró), amelynek ráfordításai alig, 0,8%-kal nőttek, miközben a kínai autóipari K+F 11,9%-kal bővült, az uniós IKT-ágazaté pedig 8,9%-kal csökkent. Biztató kivétel az egészségügy (+13%) és az energia (+19,8%), ahol az uniós vállalatok gyorsabban növelték ráfordításaikat versenytársaiknál. A kép mégis a közepes technológiák csapdájára utal: Európa elsősorban kiforrott iparágakban kutat, miközben a globális K+F-dinamikát a digitális és MI-vezérelt ágazatok adják – a világ öt legnagyobb K+F-befektetője, mind amerikai technológiai vállalat, egymaga a globális vállalati K+F mintegy 15%-át adja.

A védelmi K+F ebben a helyzetben lehetőség és kockázat is. A tagállami védelmi kiadások öt év alatt csaknem 80%-kal nőttek, ami az Európai Védelmi Alap és a SAFE-program révén technológiai húzóerőt jelenthet. Ugyanakkor, ha a többletforrások a polgári kutatás rovására kerülnek átcsoportosításra, a szerkezeti probléma csak áttevődik egyik ágazatról a másikra.

A felzárkózók kihívása

A GII 2026 egyik kevésbé hangsúlyos, de Európa szempontjából fontos üzenete a közepes jövedelmű gazdaságok előretörése. Huszonegy gazdaság teljesít a fejlettségi szintje alapján vártnál jobban, közülük India és Vietnám már 16 éve folyamatosan. A mélytudományi startupok száma 2020 óta Közép- és Dél-Ázsiában 118%-kal, Latin-Amerikában 71%-kal, a Szubszaharai Afrikában 65%-kal nőtt, a közepes jövedelmű ökoszisztémák élén pedig Törökország, India, Malajzia, Brazília és Dél-Afrika áll. Egyiptomban, Indonéziában, Malajziában és Vietnámban egyre több forrás jut K+F-re, az afrikai startupok pedig 2025-ben 40%-kal több, 3,2 milliárd dollár befektetést vonzottak.

Ez azt jelenti, hogy Európa relatív pozíciója akkor is gyengülhet, ha abszolút teljesítménye nem romlik, így kijelenthető, hogy a verseny ma már nem csak az Egyesült Államokkal és Kínával zajlik. Ugyanakkor a felzárkózó gazdaságok partnerként is fontosak: a Global Gateway beruházásai, a kutatói mobilitás és a tehetségvonzás – például a 2025-ben indított „Choose Europe for Science” kezdeményezés – eszközei lehetnek annak, hogy Európa ne csak versenytársat, hanem innovációs partnert is lásson bennük.

Mit mér (és mit nem) a rangsor?

Végül érdemes kritikusan tekinteni magára a GII-re is. A rangsor országokat hasonlít össze, az Európai Uniót mint egészet nem – holott a technológiai verseny az Egyesült Államokkal és Kínával kontinentális léptékben zajlik. Az északi kis gazdaságok kiemelkedő helyezése így könnyen elfedheti, hogy az uniós átlag, és különösen a nagy tagállamok teljesítménye ennél jóval szerényebb. A 79 mutatóból álló összetett index emellett jelentős súllyal veszi figyelembe az intézményi környezetet, a humán tőkét és az infrastruktúrát – vagyis azokat a hagyományos európai erősségeket, amelyek a bemeneti oldalon javítják a helyezést, míg a kereskedelmi hasznosításban mutatkozó gyengeségek kevésbé látszanak.

Beszédes az összevetés a Bizottság júliusban megjelent Európai Innovációs Eredménytáblájával (European Innovation Scoreboard, EIS). Míg a GII-ben Finnország a 8. helyen áll, az EIS 2026-ban az innovációs vezetők közül az erős innovátorok csoportjába csúszott vissza. Az EIS szerint emellett Dél-Korea 21,9%-kal teljesít az uniós átlag felett, Kína, Dél-Korea és Ausztrália pedig 2019 óta tovább növelte előnyét az EU-val szemben. A két rangsor ugyan nem mondanak ellent egymásnak, de eltérő kérdésre felelnek. A GII azt mutatja meg, hol állnak az egyes gazdaságok globálisan, az EIS pedig azt, hogyan teljesít az Unió a versenytársaihoz képest. A szakpolitikai következtetésekhez mindkettőt – és különösen az aldimenziókat – érdemes együtt olvasni.

Forrás: saját szerkesztés a GII 2026 és a hivatkozott uniós dokumentumok alapján.

Merre tovább?

A GII 2026 alapján Európa jól teljesít a tudás előállításában, de lényegesen gyengébben annak vállalatokká, tőkévé és globális léptékű piaci szereplőkké alakításában. A mélytudományi startupok finanszírozási rése, a kockázati tőke MI-központú koncentrációja, a széttagolt klaszterstruktúra és a kiforrott iparágakra épülő vállalati K+F ugyanannak a problémának különböző megnyilvánulásai. A következő évek kulcskérdése, hogy a Megtakarítási és Befektetési Unió, a Scaleup Europe Alap és a 28. rezsim valódi léptékváltást hoz-e, illetve hogy a 2028–2034-es többéves pénzügyi keretről folyó tárgyalásokon az Európai Versenyképességi Alap és a Horizont Európa megőrzi-e ambícióit.

Nyitókép forrása: ferencsol49 / depositphotos.com