Az Európai Számvevőszék 2026. október 15-én kiadott különjelentése szerint a kutatás-fejlesztési támogatások önmagukban nem garantálják, hogy az új technológiákból piacképes termékek és növekvő vállalkozások szülessenek. A Horizon 2020 program vizsgálata a piacra jutás, a kis- és középvállalkozások támogatása, valamint az eredmények nyomon követése terén is hiányosságokat tárt fel. A jelentésben magyar példákat is bemutattak, melyek különösen jól szemléltetik, milyen nehézségek merülhetnek fel a kutatási eredmények gazdasági hasznosítása során.
A kutatási sikertől a gazdasági eredményig még hosszú az út
Az innováció az európai gazdasági versenyképesség egyik meghatározó tényezője, de a kutatási eredmények létrehozása és azok piaci hasznosítása nem ugyanazt jelenti. Egy új technológia műszaki szempontból lehet sikeres, miközben a belőle kifejlesztett termék nem talál elegendő vevőre, a vállalkozás nem jut további finanszírozáshoz, vagy a fejlesztés nem vezet tartós növekedéshez.
Ezt a problémát állítja középpontba az Európai Számvevőszék 24/2026. számú különjelentése, amely az Európai Unió 2014–2020 közötti kutatási és innovációs keretprogramjának, a Horizon 2020-nak az „ipari vezető szerep” elnevezésű prioritását vizsgálja. A program egészének költségvetése 79 milliárd euró volt, amelyből az említett prioritás mintegy 17 milliárd euróval gazdálkodhatott. A prioritás három kiemelt célja volt a vezető szerep kialakítása az alapvető és ipari technológiák terén, a kockázati finanszírozáshoz való hozzáférés és a kis- és középvállalkozások innovációs és növekedési lehetőségeinek javítása.
A Számvevőszék megállapítása szerint a rendelkezésre álló források nem összpontosultak következetesen azokra a projektekre, amelyek a legnagyobb innovációs és növekedési potenciállal rendelkeztek. A támogatások jelentős része a kutatás és a technológiai fejlesztés korábbi szakaszait finanszírozta, miközben a piacközeli fejlesztések és a kereskedelmi hasznosítás támogatása is hangsúlyos volt. A jelentés szerint az „ipari vezető szerep” prioritás forrásainak körülbelül fele irányult magasabb technológiai érettségű, piachoz közelebbi tevékenységekre.
Ez azért lényeges, mert a laboratóriumi eredmény, a működő prototípus és a ténylegesen értékesíthető termék között jelentős fejlesztési, finanszírozási és piaci akadályok állhatnak. A támogatás eredményességét ezért nem lehet kizárólag a megvalósult kutatási tevékenységek, a szabadalmak vagy a technológiai fejlesztések alapján megítélni: azt is vizsgálni kell, hogy a projekt eredményei eljutnak-e a piacra, és javítják-e a vállalkozások gazdasági teljesítményét.
A kkv-k részvétele önmagában nem jelent sikeres piacra lépést
A jelentés egyik fontos megállapítása, hogy bár a nyereségorientált vállalkozások, köztük a kkv-k az „ipari vezető szerep” vizsgált technológiai területein résztvevők mintegy 76 százalékát tették ki, a finanszírozás jelentős hányada nonprofit szervezetekhez került. A prioritás keretében a támogatások körülbelül fele nonprofit szervezetekhez jutott, és a legmagasabb támogatási arányok egyes esetekben akár a költségek 100 százalékát is fedezték. Ez korlátozhatta a magánforrások bevonására gyakorolt ösztönző hatást.
A közös projektekben a kkv-k ráadásul ritkán vállaltak koordinátori szerepet. Ez csökkenthette a befolyásukat a projekt irányítására, a szellemi tulajdon kezelésére és a fejlesztési eredmények üzleti hasznosítására. A Számvevőszék által vizsgált vállalkozások közül többen a jelentős iparági szereplőkkel kialakítható kapcsolatokat is a részvétel fontos motivációjaként említették, nem feltétlenül a saját innovációs képességük fejlesztését. A jelentés szerint a program szabályai nem határoztak meg olyan jogosultsági feltételeket sem, amelyek közvetlenül a résztvevők innovációs képességéhez kötötték volna a támogatást.
A kkv-k támogatására létrehozott külön eszközök eredményei szintén vegyes képet mutattak. A Horizon 2020 keretében működő SME Instrument, vagyis a kis- és középvállalkozásoknak szóló támogatási eszköz eredményesen segítette a technológiai transzfert: a Számvevőszék által személyesen felkeresett, egyedüli kedvezményezettként támogatott 13 vállalkozás közül 10 sikeresen jutott el a koncepciótól a validált innovációig. A piaci hasznosítás azonban ennél jóval nehezebbnek bizonyult. A 13 vállalkozásból 7 eljutott a kereskedelmi hasznosítás szakaszáig, de nem sikerült piacra vinnie a technológiai eredményeit.
A tapasztalat arra utal, hogy a fejlesztési támogatás mellett finanszírozásra, üzleti tervezésre, megfelelő piaci keresletre és a szabályozási akadályok kezelésére is szükség lehet. Ha ezek a feltételek hiányoznak, a technológiai siker önmagában nem feltétlenül eredményez fenntartható üzleti tevékenységet.
Magyarország: két fontos tanulság a vizsgált projektekből
A jelentés Magyarországot az öt vizsgált tagállam egyikeként említi Finnország, Olaszország, Hollandia és Spanyolország mellett. Az ellenőrzés során a Számvevőszék 33 lezárt Horizon 2020-projektet vizsgált részletesen, és 25 kkv-t keresett fel. Emellett 172 vállalkozásnak küldött kérdőívet az öt országban; a felmérésben 85 válasz érkezett vissza. Ez a vizsgálati módszer konkrét tapasztalatok feltárását tette lehetővé, azonban az eredmények nem tekinthetők valamennyi magyar innovációs vállalkozásra reprezentatív értékelésnek.
Az első magyar vonatkozású tanulság a piaci kereslet jelentősége. A jelentés egy magyarországi nanotechnológiai kkv-projektet is bemutat, amelynek célja a nanotechnológiai megoldások elterjedésének felgyorsítása volt. A projekt azonban a befejezése után meg is szakadt, mivel nem mutatkozott elegendő piaci kereslet: a felhasználó iparágak a projekt végére visszavonták megrendeléseiket.
Az eset jól példázza a technológiai fejlesztés és a piaci igények közötti kapcsolat fontosságát. Egy innovatív megoldás létrehozása nem feltétlenül biztosítja azt, hogy a potenciális felhasználók a fejlesztés végén is készen is állnak annak megvásárlására. A támogatási döntések előkészítésekor ezért fontos lehet a kereslet, a felhasználói igények és a piaci változások alapos vizsgálata, a projekt lezárását követően pedig a hasznosítás folytathatóságára vonatkozó értékelés.
A második tanulság a támogatások nyomon követéséhez kapcsolódik. A Számvevőszék szerint a felkeresett magyar állami ügynökségek egyes pályázatok eredményeit a projekt befejezését követően, a hároméves türelmi időszak alatt is figyelemmel kísérték, ezen túl azonban nem folytattak utánkövetést.
Ez azért fontos, mert az innováció gazdasági hatásai gyakran csak hosszabb idő alatt válnak láthatóvá. Egy termék piacra lépése, az export felfutása, az új munkahelyek létrehozása vagy a vállalkozás növekedése a támogatott projekt lezárása után is éveket vehet igénybe. A hároméves utánkövetés tehát értékes információkat szolgáltathat, de önmagában nem feltétlenül mutatja meg a támogatás hosszú távú eredményét.
A jelentés ugyanakkor nem közöl olyan országos összehasonlító adatokat, amelyek alapján megállapítható lenne, hogy Magyarország a többi vizsgált országnál eredményesebben vagy kevésbé eredményesen hasznosította a Horizon 2020 forrásait. A magyar példák ezért elsősorban a program működésének konkrét problémáit szemléltetik, nem pedig az ország innovációs teljesítményének átfogó rangsorolását teszik lehetővé.
Hiányos mérés, bizonytalan gazdasági hatások
A Számvevőszék kritikájának egyik legfontosabb eleme, hogy a Bizottság monitoring rendszere elsősorban a projektek teljesítésére és közvetlen eredményeire összpontosított, nem pedig a támogatott vállalkozások hosszú távú gazdasági teljesítményére. A rendelkezésre álló mutatók nem mérték megfelelően a vállalkozások innovációs kapacitásának változását, és nem tették lehetővé a támogatások gazdasági hatásának megbízható, vállalkozási szintű követését. A jelentés hiányos vagy nem kellően ellenőrzött adatokra is felhívta a figyelmet.
A 2024-ben elvégzett utólagos programértékelés a Számvevőszék szerint csak korlátozottan vizsgálta a résztvevő vállalkozások gazdasági teljesítményét, innovációs képességük változását pedig egyáltalán nem mérte. Az értékelés így elsősorban a Horizon2020 uniós szintű növekedésre és versenyképességre gyakorolt hatását vizsgálta, miközben a vállalkozások szintjén jelentkező hatásokról kevés információ állt rendelkezésre. A módszertani problémák és a modellekben alkalmazott feltételezések a program eredményeinek túlzottan kedvező értékeléséhez is hozzájárulhattak.
Ez a probléma nem pusztán statisztikai természetű. Ha nem lehet megállapítani, mely támogatott vállalkozások értek el tartós növekedést, és mely projektek rendelkeznek további piaci potenciállal, akkor nehezebb a következő finanszírozási döntéseket is megalapozni. Az ellenőrzés ezért a projektzárást követő rendszeres értékelést, a piaci potenciál felmérését és a vállalkozások gazdasági teljesítményének hosszú távú követését is szükségesnek tartja.
Mit javasol a Számvevőszék a következő időszakra?
A jelentés ajánlásai túlmutatnak a Horizon 2020 utólagos értékelésén. A Számvevőszék azt várja az Európai Bizottságtól, hogy a 2028–2034-es időszakra tervezett Horizon Europe programban és az Európai Versenyképességi Alapban biztosítson célzott finanszírozást a piacra lépés támogatására, segítse elő a technológiatranszfert, erősítse az innovatív megoldások piaci elterjedését, és támogassa az eredmények terjesztését célzó tevékenységeket.
Emellett a támogatott kutatási projektek lezárásakor érdemes lenne szisztematikusan értékelni az eredmények kereskedelmi és növekedési potenciálját. Az ígéretes fejlesztések számára olyan további finanszírozási lehetőségeket kellene kialakítani, amelyek segítik a piacra lépést és a vállalkozások növekedését. A monitoring rendszernek pedig a projektmutatók mellett a résztvevő cégek innovációs kapacitását és gazdasági teljesítményét is hosszabb távon kellene követnie.
A magyar vonatkozásban ezek az ajánlások két konkrét problémával kapcsolhatók össze: a nanotechnológiai projekt példájával, amelynél a kereslet visszaesése megakadályozta a további hasznosítást, valamint a hazai állami ügynökségek hároméves utánkövetési gyakorlatával. A jelentésből az következik, hogy a támogatások értékelésében a technológiai fejlesztés mellett a piaci kereslet, a későbbi finanszírozás és a hosszú távú vállalati eredmények is fontos szerepet kapnak.
Következtetés
Az Európai Számvevőszék 24/2026 különjelentésének legfontosabb üzenete, hogy a kutatási és innovációs támogatások eredményességét nem lehet kizárólag a finanszírozott projektek számával vagy a létrejött technológiai eredményekkel mérni. A támogatások valódi gazdasági értéke abban is megmutatkozik, hogy a fejlesztések eljutnak-e a piacra, képesek-e magánbefektetéseket bevonni, és hozzájárulnak-e a vállalkozások tartós növekedéséhez.
A következő többéves pénzügyi keret, valamint az új Horizon Europe program és az Európai Versenyképességi Alap új lehetőségeket, ugyanakkor új elvárásokat is hozhat a magyar pályázók számára. A Számvevőszék megállapításai is rámutatnak arra, hogy a sikeres pályázáshoz nem elegendő a szakmailag megalapozott innovációs elképzelés: a piaci potenciál bemutatása, a gazdasági hasznosíthatóság igazolása és a hosszú távú versenyképességi hatások alátámasztása is egyre fontosabb szempont lehet. Ezért kulcsfontosságú, hogy a hazai vállalkozások és kutatóhelyek időben felkészüljenek az új finanszírozási időszakra, megismerjék a várható prioritásokat, és projektjeiket ezekhez igazítva tervezzék meg. A Magyar Fejlesztésösztönző Iroda ebben kívánja támogatni a magyar pályázókat: naprakész információkkal, a pályázati lehetőségek értelmezésével és a projektötletekhez nyújtott tanácsadással segítve őket abban, hogy eredményesen kapcsolódhassanak be az új uniós programokba, és innovációs eredményeiket a gyakorlatban is hasznosíthassák.
Szerzők:
Dr. Petri Bernadett, a Magyar Fejlesztésösztönző Iroda ügyvezetője
Berki Nikoletta, szakmai tanácsadó
