Iránytű a közvetlen uniós források útvesztőjében
A hazai agrárium, és ezen belül a halgazdálkodás, illetve az akvakultúra ágazata egy olyan történelmi léptékű fordulópont küszöbén áll, amely alapjaiban fogja meghatározni a szektor következő évtizedeit. Miközben a magyar tógazdákat olyan azonnali, égető kihívások sújtják, mint a történelmi aszályok és a vízgazdálkodás drasztikus átalakulásának kényszere, a háttérben egy ennél is átfogóbb, rendszerszintű változás körvonalazódik. Brüsszelben ugyanis már gőzerővel rajzolják újra a 2028 utáni európai finanszírozási térképet, amely a megszokott hazai pályázati rutinok végét jelentheti. Dr. Petri Bernadett, a Magyar Fejlesztésösztönző Iroda (MFOI) ügyvezetője egy exkluzív interjú keretében rántotta le a leplet arról a csendes forradalomról, amelyre a hazai termelőknek már most, kicsit már az utolsó pillanatban kell felkészülniük, ha nem akarnak végleg lemaradni a nemzetközi versenyben.
A szakember diagnózisa kristálytiszta és egyben figyelmeztető erejű. Az Európai Unió egyértelmű és határozott célja a 2028-tól kezdődő új költségvetési ciklusban, hogy az uniós források elosztása feletti hatalmat minél erőteljesebben a saját kezébe vegye. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a közvetlen uniós lehetőségek kiterjesztése abszolút központi elemmé válik a brüsszeli stratégiában. Ennek az irányváltásnak a következményei drámaiak lesznek az ágazat számára. A jelenlegi pénzügyi keretek között a források nagyjából egyharmada tekinthető közvetlen finanszírozásúnak, azonban a tervek szerint a jövőben a közvetlen források a teljes költségvetés legalább felét fogják kitenni. Ez az arány ráadásul akár a kétharmadot is elérheti, ha hozzávesszük a rendszerhez a külföldi szereplők számára is elérhető forrásokat, mint amilyen a Global Europe kezdeményezés.
Ezzel párhuzamosan az a klasszikus finanszírozási kör, amely a halászat és az akvakultúra részére a tagállamokon keresztül a múltban és az elmúlt évtizedekben elérhető volt, teljesen át fog alakulni és rendkívüli módon beszűkül. Azok a nemzeti tervek, amelyekbe eddig a mezőgazdaság és a kohézió is beletartozott együttesen, a jövőben teljesen más szempontok alapján kerülnek meghatározásra, és ezekben a kiválóság, valamint a versenyképesség lesz a legfőbb, mindent eldöntő mérce.
A teljesítményfinanszírozás csapdája
A legriasztóbb változás azonban az úgynevezett teljesítményfinanszírozás bevezetése a tagállami szinten kiosztott forrásoknál. Ez az új metódus azt jelenti, hogy a halászatban és az akvakultúrában vállalt projektek esetében is szigorú mérföldköveket kell teljesíteni. Amennyiben egy beruházás nem éri el a kitűzött célokat, a kedvezményezettnek vagy kamatokkal terhelt visszafizetési kötelezettséggel kell számolnia, vagy pedig meg sem kapja az utófinanszírozott összeget. Ez a kockázat egy rendkívül veszélyes tereppé teszi a jövőbeli nemzeti operatív programokat. Dr. Petri Bernadett nyomatékosan azt tanácsolja az ágazat szereplőinek, hogy a biztonságosabb túlélés érdekében már most induljanak el a közvetlen uniós források irányába. Aki a 2028-ig tartó átmeneti időszakban nem tanulja meg ezt az új rendszert, az nagyon nagy bajba kerülhet, hiszen a támogatások elapadásával a kultúrában teljesen más logikát igénylő, puszta piaci finanszírozás marad az egyetlen járható út.
Nem kizáró ok a kettős finanszírozás
A gazdálkodók fejében sokszor él az a tévhit, hogy a meglévő, tagállami operatív programok (mint a MAHOP Plusz) és a közvetlen uniós források kizárják egymást, és egy hazai pályázat beadásakor elesnek az uniós lehetőségektől a kettős finanszírozás tilalma miatt. A valóság azonban az, hogy a közvetlen uniós forrásoknál ez a szabály nem számít kizáró oknak, hiszen a két rendszer teljesen külön szálon és külön úton fut. Mivel a közvetlen finanszírozás nem a tagállamokon keresztül érkezik, így nem áll fenn a közös agrárpolitikánál és a kohéziós alapoknál tapasztalt megosztott hatáskör problémája. Sőt, a szakértő kifejezetten javasolja a különböző alapok okos kombinálását, hiszen a prioritások között jelentős átfedések mutatkoznak, így a projekteket remekül egymásra lehet építeni anélkül, hogy a nulláról kellene újratervezni azokat.
Az első lépések a közvetlen források felé, EMFAF és LIFE
A bevezető szintet, vagy ahogy a szakértő fogalmazott, a „belépőszintet” ebben az új világban az Európai Tengeri Halászat és Akvakulturális Alap (EMFAF), valamint a LIFE program jelenti.
- Az EMFAF lehetőségei: Ez a dedikált halászati és akvakultúra alap a jelenlegi hétéves időszakra 6,1 milliárd eurós kerettel rendelkezik. Ennek az alapnak négy fő fókusza van: a fenntarthatóság, az innováció és technológia behozatala, valamint a feldolgozás és értéknövelés olyan módon történő kialakítása, amely az úgynevezett „kék gazdaság” (blue economy) stratégiai céljait szolgálja. Az alap hatalmas előnye, hogy kiválóan alkalmas pilot projektek és demonstrációs technológiák felépítésére. Ezek a tesztelések, mint például a használt halászeszközök újrahasznosítása vagy az öko-akvapóniai rendszerek kialakítása, nem a szigorú teljesítményfinanszírozás elvén működnek. Ha a teszt végén az a következtetés, hogy a megoldás nem alkalmas a célra, a projekt akkor is elszámolható marad.
- A LIFE program Természet és Biológiai sokféleség alprogramja: Bár a LIFE a jövőben más formában élhet tovább, prioritásai biztosan megmaradnak. Ez az alprogram kifejezetten a vízminőség javítására, a biodiverzitás védelmére és az ökoszisztéma helyreállítására fókuszál. Nagyon jó eszköz a tógazdáknak, hiszen a vizes élőhelyekkel és az ökológiai termeléssel kapcsolatos kérdésekre kiválóan alkalmazható. A program nem biztosít 100%-os támogatást (általában 60-70%-ot ad), azonban a fennmaradó rész kiváltására a hazai szereplők igénybe vehetnek magyar kormányzati önerő támogatást, noha ekkor mind a hazai, mind az uniós elszámolási szabályrendszert követniük kell.
A csúcskategória és a tőkebevonás, Horizont Európa, EIC és Blue Invest
Azok számára, akik a kutatás-fejlesztés és az élvonalbeli innováció területén gondolkodnak, a Horizont Európa jelenti a csúcsot, a közvetlen források „királynőjét”. A 6-os klaszterben olyan témákra lehet pályázni, mint a klímaadaptáció vagy a takarmányinnováció. Itt európai konzorciumokra van szükség (legalább három országból minimum három partner). Olyan nagy volumenű projektek születnek itt, mint a ParaFish Control (parazita irtás fejlesztése), az AntiVirFish (vírusfertőzések elleni szerek), vagy a Cure4Aqua (állatjóléti értéklánc finanszírozása).
A finanszírozási palettát speciális gazdaságfejlesztő eszközök is színesítik:
- Blue Invest: A KKV-k és induló vállalkozások számára biztosít forrásokat az Európai Beruházási Alappal karöltve. Fontos, hogy ez nem klasszikus támogatás, hanem egy tőkebefektetési beruházás, az alap bevásárolja magát a cégbe (például előrejelző vagy monitoring technológiák fejlesztése céljából), majd később bizonyos feltételekkel kilép.
- Európai Innovációs Tanács (EIC): Egy 10 milliárd eurós kerettel rendelkező eszköz. A technológiai érettségi szintektől (TRL) függően finanszíroz: az ötletfázisban (TRL 1-3) maximum 4 millió eurót, a tesztüzemmódban (TRL 3-5) 2,5 millió eurót, míg a piackész, fejlett technológiáknál (TRL 6-9) 2,5 millió eurótól egészen 15 milliós beruházásokig terjedhet a támogatás.
Tengeri és édesvízi fókusz, van helye a magyar tógazdáknak?
A hazai tógazdaságok képviselőiben gyakran felmerül a kérdés, hogy a sokszor tengeri halászatra szabott európai programokban van-e keresnivalója az édesvízi ágazatnak. A válasz egyértelmű igen. Bár a tengerparttal rendelkező országok helyzete eltérő, a biodiverzitás megőrzése, az ökoszisztéma megtartása, valamint az ágazat fenntarthatósága olyan univerzális pontok, amelyek összekötik a tengeri és az édesvízi területeket. A kiírások nem zárják ki olyan vegyes konzorciumok felépítését sem, ahol tengeri és édesvízi szereplők egyaránt részt vesznek egy közös projektben (ahogy az a Cure4Aqua esetében is történt).
Adminisztráció és elszámolás, tényleg olyan nehéz?
A hazai termelők sokszor idegenkednek a közvetlen forrásoktól, mert a folyosói pletykák szerint az angol nyelvtudás hiánya és a nagyon nehéz elszámolás áthidalhatatlan akadályt jelent. Dr. Petri Bernadett rámutatott, hogy bár a Horizont Európa adminisztrációja valóban komoly kihívás, az EMFAF és a LIFE programok elszámolási logikája sok esetben jóval életszerűbb és egyszerűbb, mint a hazai operatív programoké. Az uniós rendszerben sokszor nem hosszú leírásokat várnak el, elegendő lehet az események (például konzorciumi online tárgyalások) megtörténtét egy egyszerű fotóval vagy képernyőmentéssel igazolni.
Ingyenes segítség a rajtvonalnál az MFOI szerepe
Az elindulás nehézségeit a Magyar Fejlesztésösztönző Iroda (MFOI) proaktívan segíti áthidalni. A teljes uniós kiírási rendszer a honlapjukon valós időben, magyar nyelvre lefordítva elérhető egy uniós megállapodásnak köszönhetően. A rengeteg kiírás közötti navigálásban mesterséges intelligenciát is alkalmaznak. Az MFOI arra kéri az érdeklődőket, hogy egyeztessenek időpontot és mondják el ötleteiket; a projekt előkészítése és a tanácsadás ingyenes közszolgáltatás. (A kész pályázati anyag tényleges megírásához viszont már piaci pályázatíró céget kell bevonni.)
A legfontosabb stratégiai tanács Petri Bernadettől: soha ne a pénzért pályázzanak a szereplők. „Akkor kell pályázni, hogyha van egy olyan projekt, amit amúgy is meg akarnak csinálni” – emelte ki. A forrás puszta megszerzésének szándéka nem minősül projektötletnek. Az iroda abban is segít, hogy a most indulók ne akarjanak azonnal konzorciumot vezetni; felmérik a meglévő európai hálózatokat, és egy partnerkiajánló profil segítségével megpróbálják a magyar cégeket betagolni egy-egy már formálódó konzorciumba.
A felkészülésre rendelkezésre álló idő egyre fogy. Aki most veszi a fáradságot, hogy megtanulja az elszámolás szabályait és a közvetlen finanszírozás rendszerét, az a 2028-as nagy uniós átrendeződés idején hatalmas versenyelőnnyel indulhat a fennmaradásért és a fejlődésért vívott küzdelemben.
